Hogy volt? | A kambodzsai népirtás története
Az ember tragédiája -
Az Első Számú Testvér véres disztópiája
2021. november 10. | Dobrai Csenge
Jelenet "A hiányzó kép" c. történelmi dokumentumfilmből
Hogy volt? Gyakran tesszük fel magunknak a kérdést, amikor úgy érezzük, hogy nem áll össze a fejünkben a teljes kép egy történetről. Hogy volt? című cikksorozatunk arra vállalkozik, hogy a hiányzó képet a helyére tegye, tömör összegzést adva az olvasóknak Kambodzsa jelentős történelmi korszakairól.
Jelen írásban a kambodzsai népirtás átfogó bemutatására helyezem a hangsúlyt. Először egy rövid előzménytörténet segítségével bemutatom, hogy milyen események készítették elő a vörös khmerek rémuralmát. Másodszor megvizsgálom a Pol Pot-féle diktatúrát, röviden áttekintve a vörös khmerek hatalomra jutásának a történetét a bukásukig bezárólag. Véleményem szerint fontos megérteni a rendszer logikáját és ideológiai hátterét is, ami megalapozta a borzalmakat, így erre is külön fejezetet szánok. Ezenkívül külön foglalkozom a kegyetlenségek mindennapi életben való megnyilvánulásaival, illetve a Pol Potista rendszernek leginkább kiszolgáltatott társadalmi csoportok ismertetésével. Végezetül pedig beszámolok a népirtás következményeiről is. Mindezek előtt azonban ugorjunk vissza az időben egészen a kezdetekig!
A kezdetektől a független Kambodzsáig
Kambodzsa az Indokínai félsziget egyik legrégebbi állama, khmer többségű lakossággal. Az 1-6. században a Funan Királyság már kereskedelmi kapcsolatokat alakított ki Indiával és Kínával, érintkezett a hindu és buddhista vallási tanokkal, uralkodói kiterjesztették hatalmukat a mai Thaiföld, Laosz és Malajzia területére. A 6. században Csenla a khmerek állama kis hercegségekre esett szét és idegen fennhatóság alá került, így egyre sürgetőbbé vált az egység megteremtése, amit II. Jayavarman a 9. században meg is valósított a khmer törzsek összefogásával. Tőle származik a 7. században felvett Kambodzsa elnevezés is.
II. Jayavarman arcképe
Az ország fénykorát az Angkori Birodalom idején (802-1431) élte, amely egy katonai és hidraulikus délkelet-ázsiai államalakulat volt képzett hadsereggel, csatornatisztító és víztározó rendszerekkel, valamint olyan híres városokkal, mint Angkorvat vagy Angkorthom. A 15. században azonban a Khmer Birodalom bukásával kezdetét veszi a sötét kor, mely során Kambodzsa hosszú időre Sziám és Vietnám vazallusává válik ütközőállamként szolgálva.
Ennek az állapotnak csak a 19. század második felében megjelenő francia hódítások vetnek véget, miután az ország csatlakozik a Francia Indokínához (1863-1953). A protektorátusi viszony értelmében a király megőrizte hatalmát, de a francia védnökségért cserébe minden fontos kérdésben a nyugati gyarmatosítók döntöttek, akiknek a patronálása politikai (kényszermunka korlátozása, rabszolgaság felszámolása), gazdasági (ültetvényes gazdálkodás bevezetése, infrastrukturális beruházások) és kulturális (civilizációs misszió, francia nyelvű oktatás, írás reformja) változásokat is magával hozott.
A II. világháború alatt Norodom Szihanuk lépett trónra és Japán megszállta Kambodzsát. Mivel Franciaország ekkor már nem tudta figyelmét a gyarmataira fordítani, így meggyengült a térségben. 1945-től Japán kivonult az országból, a franciák pedig kísérletet tettek hatalmuk visszaállítására, ennek ellenére 1953-ban Kambodzsa elnyerte de facto függetlenségét.
A Szihanuk-korszak (1953-1970)
A 19 éves Norodom Szihanuk 1941-ben, a koronázásának az évében
A dekolonizációs folyamatok eredményeként elkezdték az államot átalakítani alkotmányos monarchiává, élén a trónjáról önként lemondott királlyal, aki pártot alapított és pártvezetőként, miniszterelnökként, majd élethossziglani államfőként folytatta pályafutását. Ekkor születtek meg az első kommunista és szocialista pártok is. Szihanuk egy úgynevezett buddhista szocializmust akart létrehozni, amelyben az oktatásnak fontos szerepet szánt. Noha támogatta a diákok külföldi tanulmányait, azonban a gazdasággal és a munkahelyteremtéssel egyáltalán nem foglalkozott, ezáltal nem tudta kiemelni a szegény tömegeket a nyomorból és képtelen volt jólétet biztosítani a fiataloknak, akik elkezdtek forradalmi szervezetekhez csatlakozni.
Vörös khmer vezetők: Pol Pot, Nuon Csea, Ieng Sary, Szon Szen és mások Phnom Penhben 1975-ben a vörös khmer rezsim idején.
Ilyen kommunista szerveződés volt az általa elnevezett vörös khmer társaság is (* a vörös elnevezés a forradalmi munkásmozgalom lobogójának színére utalt), amely helyi hatalmasságként uralkodott a vidéki területeken és parasztlázadások szervezésével próbálta megdönteni az uralkodó hatalmát sikertelenül. A Szihanuk-érát végül az elidegenedett és elégedetlen kambodzsai elit buktatta meg, amely bízva az USA gazdasági és katonai segítségében beállt a Sirik Matak herceg és Lon Nol tábornok vezette puccs mögé.
A Lon Nol-rezsim (1970-1975)
Lon Nol Henry Kissinger amerikai külügyminiszterrel
A katonai hatalomátvétel után a Kambodzsai Királyságot eltörölték és kikiáltották a Khmer Köztársaságot, melynek az államfője Lon Nol lett, aki USA-barát politikát folytatott, azonban a vörös khmerek nem ismerték el ezt a rezsimet. A szélsőjobboldali Lon Nol kormány irányítása egyedül a fővárosra Phnom Penhre terjedt ki, nem volt társadalmi bázisa és minimális hadsereggel rendelkezett, ami komolyabb hadműveletekre nem is volt alkalmas, így lényegében az amerikai pénzügyi és katonai segélyek tartották életben. Mindeközben Szihanuk Pekingből hirdetett gerillaháborút a kormánycsapatok ellen, amihez a szintén száműzetésüket ott töltő polpotisták is csatlakoztak, illetve a kínai vezetés támogatását is megnyerte a lonnolista államszervezet szétrombolására.
Mao Ce-tung köszönti a "hármas testvért" Ieng Saryt, Pol Pot pedig a háttérben figyel 1970-ben
Ezzel egy időben zajlott a vietnámi háború (1955-1975), mely során Kambodzsát utánpótlási vonalként használták. Ennek következtében mindennapossá váltak az amerikai bombázások és légicsapások, amik az éhínséggel és a helyi falvakban végzett vörös khmer propagandista tevékenységgel együtt népszerűtlenné tették a fennálló kormányt és növelték az USA-ellenességet a közgondolkodásban. Miután az amerikai csapatok kivonultak az országból a Lon Nol-rezsim azonnal összeomlott, átadva helyét a kambodzsai történelem legsötétebb korszakának.
A logisztikai utánpótlást biztosító Ho Si Minh-ösvény
Pol Pot rémuralma (1975-1979)
Felszabadítók vagy megszállók?
1975. április 17-én a vörösgárdisták ellenállás nélkül vonultak be a fővárosba és vették át a hatalmat. A helyi lakosság kezdetben örült annak, hogy a hős felszabadítók révén megszabadulnak az amerikai agresszoroktól. Az új vezetés Kambodzsát először királyságként deklarálta, így jött létre a Kampucheai Monarchia, majd később megalakult a Demokratikus Kampuchea. Szihanuk államfői tisztségről való lemondása után a kormány vezetője egy Pol Pot álnéven ismertté vált férfi lett, aki Saloth Sar néven látta meg a napvilágot 1925-ben egy paraszti család nyolcadik gyermekeként.
A Pol Pot nevet 1963-ban vette fel, a francia ’Politique potentielle’ kifejezés rövidítése, melynek jelentése lehetőségeket rejtő politika
Egyetemista évei alatt egy párizsi ösztöndíj jóvoltából közelebbről is megismerhette a kommunista eszméket, melynek hatására radikális baloldali szervezetekhez is csatlakozott. Hazatérése után bekapcsolódott a franciák elleni függetlenségi küzdelembe és szerepet vállalt a kommunista párt megalapításában, továbbá részt vett a Vörös Khmer mozgalom megszervezésében. 1963-ban a Kambodzsai Kommunista Párt főtitkárává választották. A parasztlázadások leverése után az üldöztetések elől kínai emigrációba kényszerült. Az illegalitásban töltött idő és a maoista tanok olyannyira meghatározóak voltak világlátására, hogy a visszatérése után neki is látott egy a kínai nagy proletár kulturális forradalomhoz hasonló, de tovább gondolt utópia megvalósításához.
Ideológiai háttér
Maoizmus: a forradalmi eszme, amely nagy hatással volt Pol Potra
A Pol Potista rendszer logikája meglehetősen komplex. Ez a leszármaztatott ideológia Mao Ce-tung tanításaiból merített és a kínai kommunizmus mintáját vette át, ezáltal a maoizmus khmer változatának tekinthető, azonban marxista, ultranacionalista és radikális elemeket is magába foglalt, így alkotva meg egy korábban nem létező, sajátos forradalmi modellt. Egy magasabb rendű államot akartak kiépíteni a Kommunista Párt és az Angkar nevű arctalan testület vezetésével, élén Pol Pot elvtárssal, aki a khmer testvériségen belül egyfajta báty szerepbe került.
Az új politikai és társadalmi rendszer négy pilléren nyugodott; egyrészt az idegengyűlöleten, különösen Vietnám irányába, ami első számú ellenségnek minősült, másrészt a társadalom azonnali osztálymentesítésén, ahol nincsen se szegény, se gazdag, ekképpen a kizsákmányolás is megszűnik. Harmadrészt a földműves életforma visszaállításán egy szigorúan egalitárius és önellátó kommunista agrártársadalom létrehozásával a kapitalizmus előtti állapotokkal. A gazdaságot kizárólag a rizstermesztésre alapozták, hiszen az angkori időszakban is meghatározó volt a virágzó mezőgazdaság. Az idegenek utálata nem csak a vietnámi kisebbség felé irányult, ugyanis kialakult egy értelmiség ellenes politikai rezsim, amely a régi, bukott rendszer képviselőit vagy az azzal bármiféle kapcsolatban állókat üldözte és kiirtotta. Itt elsősorban a városi hivatalnoki rétegre, a lonnolista magas beosztású tisztviselőkre, a tábornokokra, a rendőrökre, a kereskedőkre, a gazdag parasztokra és az értelmiségi rétegre (tanárokra, mérnökökre, orvosokra… stb.) kell gondolni, valamint a buddhista szerzetesekre, akiknek nem volt helye az új társadalomban, mert potenciális veszélyforrást jelentettek. Még a külföldön élő fontos személyeket is haza csalogatták a médián keresztül, nehogy fellázítsák a népet ellenük.
"Csak egészséges vetőmagot szabad elvetni! Ellenőrizze az örökletes betegségek és alkalmatlanság magvait eugenetikával." - írja a plakát
Az előre eltervezett tisztogatások hátterében részben a khmer etnikum vélt történeti felsőbbrendűségének az intézményesítése állt. Úgy gondolták, hogy Kambodzsa lakóit alá kell vetni a vörös khmerek korlátlan és abszolút hatalmának. Pol Pot hitt az eugenetikában, mely szerint rövid időn belül, gyorsan és a végletekig elmenve kell megtisztítani a kambodzsai társadalmat a degeneráció kiirtásával a rendszer fennállásáig. Egyszóval az alsóbbrendűeket, a szellemileg vagy fizikailag sérülteket, a rossz (vallásos) gondolkodásúakat meg kell semmisíteni, mivel ez Kambodzsa fejlődésének a záloga. Jól látható, hogy Pol Pot nemcsak politikai, hanem eszmei tisztogatásban is gondolkodott, melynek értelmében az összes számára nem tetsző eszmét ki akarta iktatni. Gyakorlatilag tiszta lapot szeretett volna adni a nemzetnek azzal, hogy eltörölte a sötét múltat, új időszámítást bevezetve és új embert teremtve. A khmer nép történelméből csupán az angkori birodalom dicsőségét őrizte meg, ami a kambodzsai nemzeti tudat fontos forrása volt, ezenfelül legitimációs bázis a Pol Poti diktatúra tetteinek, ami mindent alárendelt annak a célnak, hogy az országot újra naggyá, erőssé és gazdaggá kell tenni.
Terror a mindennapi életben (makroszinten)
A vörös khmerek által kinyomtatott bankjegyek, melyeket azonban soha nem bocsátottak forgalomba
A makroszintű terror elsőként a Pol Potista alkotmány rendelkezéseiben nyilvánult meg, amely egy totális állam rémképét festette le és előre vetítette a kambodzsai nép halálos ítéletét. A totalitárius forradalom nevében bezárták az állami iskolákat, a felsőoktatási intézményeket, a kormányzati épületeket, az üzleteket, a gyárakat és a kórházakat vagy börtönökké, átnevelő – és fogolytáborokká, illetve magtárakká alakították át azokat. Az egészségügyi ellátást megszüntették, az orvosokat megölték, helyükre pedig képzetlen népi gyógyászok és kuruzslók kerültek, akik fel lettek jogosítva arra, hogy élő foglyokon kísérletezzenek érzéstelenítő nélkül. Gyógyszert sem a betegség súlyosságának megfelelően lehetett kapni, hanem társadalmi besorolás alapján. Eltörölték a pénzforgalmat, a bankokat, a szabad piacgazdaságot, a magántulajdont és az árutermelést. A kereskedelem helyett az agrárkommunák látták el az embereket, akiknek a mezőgazdaságban kellett dolgozniuk. Az infrastruktúrát, a villamosenergia-termelést és a vízvezetékrendszert is szétverték, a vasúti forgalmat, a postát és a telefont szükségtelennek minősítették. A hivatalos nyelv kizárólag a khmer volt.
Terror a mindennapi életben (mezoszinten)
Jellegzetes vörös khmer egyenruhák
Mindezeken túl betiltották a külföldi, modern, nyugati típusú öltözködési szokásokat, a színeket és az egész országban egységes öltözetet rendszeresítettek, ami fekete egyenruhát és sálat foglalt magába. Emellett felszámolták a kultúrát, a művészetet, a tudományt és a vallást, az alapvető emberi jogaiktól is teljesen megfosztották a lakosságot, úgymint a gyülekezéshez való jog, amit államellenesnek minősítettek.
Terror a mindennapi életben (mikroszinten)
Havi kötelező értekezlet a Khmer Rouge alatt (National Gallery Singapore)
A Nagy Testvér igyekezett az emberi élet minden pillanatát kontroll alatt tartani. Az ellenőrizhetetlen szabadidős tevékenységeket korlátozták éppúgy, mint a családi kapcsolatokat vagy a magánéletet, beleértve a házasodást, a párválasztást és a nemi együttlétet, amit engedélyhez kötöttek, annak figyelmen kívül hagyása halálbüntetést is maga után vonhatott. A gyermekeket hatodik születésnapjuk után a közösség rendelkezésére kellett bocsátani megszakítva velük a szülői kapcsolatot. Az emberek külső és belső átformáláson is átestek. Személyes értékeik mellett identitásukat, egyéniségüket is próbálták eltüntetni a régi nevük eltörlésével és egy új forradalmi név felvételével, valamint folyamatos agymosással és nyilvános büntetésekkel. Tilos volt bármilyen érzelem kimutatása, legyen az sírás vagy elérzékenyülés. Egy ember bűneiért (legyen az szökevények segítése vagy bújtatása) az összes hozzátartozó és munkatárs bűnhődött, amire könnyen fény derülhetett a besúgó hálózat és a kötelező életmódgyűlések révén, ahol a törvényszegéseket azonnal jelentették.
Munka – és fogolytáborok
A városokból erőszakkal kitelepített emberek útvonalai a munkatáborokba
Az ország megszállása után Pol Pot első intézkedésének értelmében evakuálták a túlzsúfolt városokat, kiszolgáltatott lakóikat pedig tömegesen deportálták vidéki, a külvilágtól elzárt termelőszövetkezetekbe egy esetlegesen bekövetkező amerikai bombázás hamis ürügyével, így zilálva szét a társadalmat. Ezekben a falak nélküli börtönökben a családtagokat elszakították egymástól nemek és kor szerint.
Csatorna és árokásás
Az ültetvények foglyait mezőgazdasági kényszermunkára, rizstermelésre, csatornák és árkok ásásra, töltésére vagy javítására fogták, rosszabb esetben pedig kivégezték. A rabszolgamunkáért semmilyen fizetést nem kaptak, de korlátlan, pihenőnap nélküli, napi 12 órás munkaidőben dolgoztatták őket minimális élelemmel és szegényes ruhákkal ellátva őket. A rossz életkörülmények, az éhínség és a végkimerülés gyorsan szedte áldozatait. A szövetkezet határait nem lehetett elhagyni, a feketeinges terror mindenkit megfigyelt, brigádokat alakítottak és rangsorolták az embereket megbízhatóságuk alapján.
Tuol Sleng, a halál börtöne
A rémuralom alatt Kambodzsa egy nagy koncentrációs táborrá alakult át, melynek leghírhedtebb kínvallató központja a korábban gimnáziumként funkcionáló phnom penhi Tuol Sleng (S-21) lett.
Az áldozatokról precíz nyilvántartás készült fotókkal és írásos dokumentumokkal személyes adataikról. Innen tudható, hogy legalább 15 ezer kiemelten veszélyes személyt kínoztak meg azzal a váddal, hogy a CIA, a KGB vagy Hanoi ügynökei.
Egyes rabokat műhelyben dolgoztattak, néhány művész pedig részt vehetett a Nagy Testvér portréinak és aranyszobrainak az elkészítésében úgy, mint Bou Meng, aki az életéért festett.
Az itteni megpróbáltatásokat összesen 7-12 ember élte túl, ebből 5 gyerek, köztük Norng, akivel Cseke Eszter és S. Takács András az On the spot nevű dokumentumfilm-sorozatban készített riportot páratlan megmeneküléséről, melyből kiderült, hogy négy napig bujkált testvérével és két kisbabával a levegőtlen rabruhák alatt, mire a vietnámi katonák rájuk találtak. Ma takarítóként dolgozik a börtönmúzeumban, amely emléket állít a borzalmaknak.
Az öldöklés művészete
Börtönök (sárga pontok) és gyilkos mezők (piros pontok) az egykori Demokratikus Kambodzsa területén
A vörös khmer fanatizmus nem ismert határokat, ha kegyetlenségről volt szó. A munka, fogoly– és átnevelő táborok, az elmegyógyintézetek, továbbá a börtönök és kínvallató központok mind a szadista diktatúra helyszínéül szolgáltak. A kínzások számtalan módszerét ismerték és alkalmazták a foglyok vallatására. Ilyen volt a botütés, az elektromos áramütés, a korbácsolás, a verés vagy a fojtogatás műanyagzacskóval, illetve a vízbefojtás. Gyakori volt a nők elleni nyilvános nemi erőszak, aminek a végén prostitúció vádjával meggyilkolták őket. A kivégzésekhez egy idő után lőszer helyett puskatust, hegyes vas vagy bambusz rudat, kést és kalapácsot használtak takarékossági szempontból.
A csecsemőket hozzá vágták a fákhoz, ezen helyszínek lettek később a híres gyilkos mezők, amik máig léteznek és mementóként szolgálnak az utókornak. Az ott található tömegsírokba 3-400 embert is eltemettek egyszerre. Az áldozatokkal rendszerint megásatták a saját sírjukat haláluk előtt. Gyerekeket kiéhezett krokodilok elé vetettek, holttestekkel trágyázták a rizsföldeket és felmerült a kannibalizmus, továbbá az élve égetés gyanúja is.
Gyerekkatonák a népirtó rezsim szolgálatában
Pol Pot hatalmának legitimálásához és fenntartásához nagyban támaszkodott fegyveres erejére, amely elsősorban szegény, iskolázatlan, alsó– és középosztálybeli, vidéki fiatal parasztokból állt, akik kíméletlenül felszámolták a számukra idegen és ellenséges városi lakosságot. 10-20 éves kor közötti fiú és lány gyerekek tízezreit képezték ki és alkalmazták kézifegyverek használatára, lőszerek szállítására és taposóaknák telepítésére, valamint a fogolytáborok őrzésére fegyőrként. Kezdetben önként váltak a párt diktatórikus eszközeivé a szegénység, a Lon Nol kormány, illetve a gazdag rétegek iránt érzett ellenszenv és a vörös khmer agitátorok jóvoltából. A kötelező, kényszer besorozásokra csak később került sor.
Számos visszaemlékezés született a túlélőktől ebben a témában. Ilyen többek között Loung Ung története, aki emlékeiből könyvet is írt, mely jól ábrázolja a gyerekkatonák sorsát. A könyvből film is készült Angelina Jolie rendezésében "First they killed my father" címmel. A teljes film megnézhető itt (magyar felirattal)!
Tökéletes katonának bizonyultak, mert fegyelmezetten, hűen, vakon és lelkesen hajtottak végre minden parancsot, könnyű volt őket manipulálni, gyűlöletet kelteni bennük, hiszen nehezen tettek különbséget jó és rossz között, ráadásul meglehetősen szívósak voltak, mert hozzá voltak szokva a nélkülözéshez. Mindezek ellenére fizikai képességük és katonai képzettség hiányában teljesen alkalmatlannak bizonyultak a harctéren, emiatt rengetegen vesztették életüket. A kínzó központokban is előszeretettel alkalmazták a kis hóhérokat, ahol agymosáson estek át, lázító oktatásban részesültek és halálraítélteken gyakorolták az ölés számtalan formáját. Mivel nyilvántartották őket, ezért sokukat börtönbüntetésre ítéltek később, de többen elmenekültek, így sosem vonták őket felelősségre tetteikért. Ezek a gyerekkatonák egyaránt tekinthetőek a népirtás bűnöseinek és áldozatainak.
* Srestha Kar tanulmányában a gyermekkatonák indoktrinációjáról ír ITT!
"Children of the Revolution" vagy "Koma" néven ismert vörös khmer propaganda dal
Női káderek Pol Pot rémuralma alatt
A gyerekkatonák mellett számos fiatal, nem házas női kádert is alkalmaztak a hadseregben és a munkatáborokban. A nők tartományi szinten akár jelentősebb pozíciókat is betölthettek a despotikus rezsimen belül (például régiókat irányítottak). A gerilla hadviselésben inkább a színfalak mögött tevékenykedtek (ápolói feladatokat láttak el, karbantartást végeztek, fegyvereket és élelmiszert szállítottak a katonáknak a fronton), azonban idővel már nőkből álló egységek tagjaiként harcolhattak férfi társaik mellett.
A legismertebb és legkegyetlenebb női vörös khmer káderek között tartják számon Im Chaemet és Ieng Thirithet is.
Vallásháború, Buddha nincs többé
Az alábbiakban az etnikai és vallási kisebbségek ellen elkövetett tisztogatásokról, illetve a vallás helyzetéről lesz szó a Pol Pot rezsim idején,melynek rasszista hadjárata nemcsak a buddhista, keresztény és iszlám vallási felekezetekre terjedt ki, hanem a helyi kínai, vietnámi, thai, laoszi, maláj és cham kisebbségre is. Mivel Pol Pot egy nagy nemzetben gondolkodott, ezáltal minden saját kultúrával és nyelvvel rendelkező közösség halálra lett ítélve. A vészkorszak idején egyesek nevet cseréltek vagy khmeresítették azt, így leplezve hovatartozásukat, ennek ellenére tömegek vándoroltak el. Jellemző volt, hogy az egyes faluközösségek tagjait összegyűjtötték egy listára, majd megölték őket, még a vegyes házasságból származókat is. Ezenfelül gyakorivá vált az etnikai kisebbséggel szemben elkövetett szexuális bűncselekmény, szexrabszolgaság és csonkítás, továbbá a kényszerházasság. A cham és khmer muszlimok elleni mészárlásnak több férfi esett áldozatul, mint nő. A vietnámi volt a legjelentősebb nemzeti kisebbség Kambodzsában, ami 500 ezer főt számolt, mára 50 ezer maradt belőlük, hiszen fizikai megsemmisítésük az egyik fő célja volt a rezsimnek.
Szerzetes a hírhedt S21 börtönnél
A théraváda buddhizmus jelentősége hosszú időkre nyúlik vissza, azonban a Pol Potista időszak rövid időre véget vetett ennek, miután az intézményes vallásgyakorlásra nem volt lehetőség, betiltották a vallást, sőt igyekeztek teljesen eltörölni azt. Ennek eredményeképpen a buddhista intézményeket, kolostorokat bezáratták, átalakították vagy lerombolták és felszámolták a sanghát is. A szerzetesek nagy része áldozatul esett a terrornak, egy részüket vidéki munkára fogták vagy megölték, másoknak felfüggesztették a tevékenységét, olykor külföldre száműzték őket. Úgy gondolták, hogy a buddhista rend egy kizsákmányoló osztály, amely mások felett élősködik, így megérdemlik a megalázó bánásmódot, ami együtt járt szobraik, szentélyeik és írásos emlékeik felgyújtásával, továbbá hitük megtagadásának követelésével.
A hitüket újból szabadon gyakorló buddhista szerzetesek Kambodzsában
Kambodzsában korábban 100 ezer szerzetes élt, közülük csak pár ezren élték túl a kegyetlen vérengzést. A buddhizmus nagy veszteségeket szenvedett el, de napjainkra sikerült helyreállítani a vallás szerepét a társadalomban, az visszanyerte a korábbi helyét. Paradox módon a korábbi kommunista Kambodzsa lett a buddhizmus legnagyobb állami támogatója, ami 1991-től hivatalos államvallássá emelte azt.
A vörös khmerek bukása
Pol Pot stabilnak tűnő rendszere 1979-re omladozni kezdett. Miután a szomszédos Vietnám megelégelte a határ menti harcokat, fosztogatásokat és lakosságának a legyilkolását, válaszlépésként hadseregével offenzívát indított, majd megszállta Kambodzsát kikiáltva a Kampucheai Népköztársaságot. A vörös khmerek arra kényszerültek, hogy visszahúzódjanak az ország északnyugati részén fekvő thai-lao határnál található dzsungelekbe és hegyekbe, onnan folytatva gerillaharcot a következő kormányok ellen. Habár a vörös khmerek rémuralma véget ért, ettől függetlenül teljes felszámolásuk sokáig váratott magára. Pol Pot bukásának hátterében elsősorban a túlzó gazdasági kvóták álltak, amiket azonnal és gyorsan szeretett volna elérni. 1989-ben Vietnám kivonta csapatait az országból, ezzel egy teljesen új időszámítást nyitva Kambodzsa történetében.
A népirtás következményei
A kambodzsai népirtás az emberiség történetének egyik legnagyobb szégyenfoltja, amit a nemzetközi közösség népirtásként ismert el. A szélsőséges rezsim által okozott halálos esetek számát egy milliótól három millió közé becsülik, ami az akkori nyolc milliós lakosság egy negyedét tette ki. Az áldozatok legnagyobb része a gyorsan terjedő járványokba, az elégtelen és nem megfelelő táplálkozásba, a víz és gyógyszer hiányába a túlfeszített munkába és a nyomorúságos életkörülményekbe halt bele. Több száz ezerre tehető a kivégzettek száma. Legalább kétszáz ezer gyermeket maradt árván. Nekik magyar orvosok és humanitárius szervezetek is segítettek otthont teremteni árvaházak felhúzásával és használati eszközök adományozásával. Két millió nem khmer etnikumú kambodzsait mészároltak le. Az országban található háromszáz gyilkos mező emlékhelyként őrzi a szomorú múltat, köztük az egyik leghíresebb a Csung Ek-i mauzóleum 129 tömegsírral és sztúpákkal. Pol Pot egy kifosztott és lerombolt országot hagyott az utókornak, melynek gazdasága teljesen összeomlott, ipara, úthálózata és öntözőrendszere is tönkrement, állatállományát pedig leölték. A városközpontok a kitelepítések miatt elnéptelenedtek. A családok szétszakadtak, egyesek máig keresik hozzátartozóikat. Rengeteg a megnyomorodott ember a rizsföldekre telepített aknák miatt. A népirtás az országot olyan kihívások elé állította, mint a mélyszegénység, a feketegazdaság virágzása, a korrupció, a magas gyermekhalandóság és az alultápláltság, valamint a HIV-AIDS betegségek és a születéskor várható élettartam rossz mutatói.
Hivatkozott források
Balogh András 2018: Délkelet-Ázsia történelme. ELTE Eötvös Kiadó, 56-72, 138-139, 192-193, 237-238, 253-254, 268-269, 423-440, 493-496
Crane, Brent 2015: Female cadres of the Khmer Rouge. The Phnom Penh Post. https://www.phnompenhpost.com/post-weekend/female-cadres-khmer-rouge, utolsó letöltés: 2019.12.25.
Czirják Ráhel 2016: Gyerekkatonák a népirtó rezsimek szolgálatában. http://www.geopolitika.hu/hu/2016/07/31/gyerekkatonak-a-nepirto-rezsimek-szolgalataban/, utolsó letöltés: 2019.12.20.
Cseke Eszter, S. Takács András 2018: Az ellenség gyermekei: Kambodzsa. On the spot. MTVA. https://www.youtube.com/watch?v=br8LEcuSBuU, utolsó letöltés: 2019.10.15.
dr. Horváth Pál 2005: A béke szolgálatában (Irak, Irán, Ciprus, Kambodzsa). PolgArt Könyvkiadó Kft, 159-170.o.
Hegedűs Zoltánné Rónaháti Cecília 2018: A Délkelet-Ázsia országainak története (Vietnám, Kambodzsa, Indonézia) c. kurzus jegyzetei
Jany János 2016: Jogi kultúrák Ázsiában. Kultúrtörténet, jogtudomány, mindennapok. Typotex Kiadó. Panta sorozat. 339-351, 388-395.o.
Klemensits Péter 2017: A buddhizmus és az államhatalom kapcsolata Kambodzsában a Hun Szen korszakban. Pageo Geopolitikai Kutatóintézet. http://www.geopolitika.hu/hu/2017/04/12/a-buddhizmus-es-az-allamhatalom-kapcsolata-kambodzsaban-a-hun-szen-korszakban/, utolsó letöltés: 2019.11.12.
Le Coz, Clothilde 2014: Khmer Rouge Practiced Widespread Sexual Attacks on Minorities. Pass Blue. Independent Coverage of the UN. https://www.passblue.com/2014/06/11/khmer-rouge-practiced-widespread-sexual-attacks-on-minorities/, utolsó letöltés: 2019.12.26.
Magyar Tamás (1998): Rendőr voltam Kambodzsában. Avagy élet és halál Pol Pot országában. Aranyeső Könyvkiadó. 18-24, 173-215.o.
Mydans, Seth 2009: Survivors Shed Light on Dark Days of Khmer Rouge. The New York Times. https://www.nytimes.com/2009/05/17/world/asia/17cambo.html, utolsó letöltés: 2020.01.01.
Szűcs Andrea Dóra 2014: Kambodzsa és az ENSZ, avagy a vörös khmer rendszer által elkövetett népirtás és a nemzetközi közösség beavatkozásának hiánya. http://www.grotius.hu/doc/pub/RFYBHC/szucs_andrea_dora_kambodzsa-es-az-ensz.pdf, utolsó letöltés: 2019. 12. 15.