Podcast ajánló #3 - Death in Cambodia, Life in America

Egy különleges apa-lánya projekt

Még több podcastet hallgatna Kambodzsával (vagy Délkelet-Ázsiával) kapcsolatban? Podcast ajánló sorozatunkat Önnek találtuk ki!

Olyan magyar és angol nyelven is elérhető podcasteket szeretnénk bemutatni, melyek további érdekes és izgalmas információval szolgálhatnak Kambodzsáról, valamint a délkelet-ázsiai régióról.

Harmadik podcast ajánlónkban egy nagyon különleges apa-lánya projektről lesz szó. A „Death in Cambodia, Life in America" című podcast-sorozatban Robert Chau osztja meg élettörténetét lányával, Dorothy Chow-val arról, hogy mi történt vele és sorstársaival a hírhedt gyilkos mezőkön a '70-es évek második felében. Robert a kambodzsai Mongkol Boreyben született és nőtt fel, míg lánya Dorothy már az Amerikai Egyesült Államokban nevelkedett. A lány meglepően tapasztalta, hogy milyen kevés szó esik (ha egyáltalán esik) a kambodzsai népirtásról a történelem könyvekben (holott az Egyesült Államokban élő kambodzsai diaszpóra tagjainak a jelentős része saját szülőföldjéről elmenekült, vörös khmer népirtást túlélt személy volt), így létrehozta a saját platformját a történelmi múlt emlékeinek a megőrzésére („Ha most nem osztjuk meg a történteket, akkor elvesznek").

„Oszd meg az igazságot és inspirálj másokat. Emlékeztetni szeretnénk az embereket arra, hogy az élet ajándék és a nehéz múlt ellenére elszántsággal, szívóssággal és kemény munkával bármi elérhető." 

Olvasható a honlapon a küldetésük.

„Ha csak egy embernek segíthetek megérteni, milyen értékes az élet vajában, az nekem elég."

Nyilatkozta Robert, aki maga is nagy újrakezdő. 

A fiatal éhező kambodzsai fiú új életet kezdhetett az Egyesült Államokban, ahol sikeres üzletember és vállalkozó lett belőle. Több mint 60 fánkboltot és 4 különböző céget nyitott a fánk - és pékiparon belül Kalifornia-szerte. Ezenkívül a Heart Without Boundaries nevű non-profit szervezet igazgatója.

„Apám megérdemel egy lehetőséget, hogy megossza a történetét és annyi év után végre elengedje őket.”

A podcast nagyon intim és emberközeli élményt nyújt, hiszen az interjúalany 50 évet utazik vissza az időben, hogy beengedje a hallgatóságot (gyakran meglehetősen fájdalmas) emlékeibe, amellyel viszont lehetőséget ad magának is a gyógyulásra.

Az alábbiakban amellett, hogy röviden ismertetem az egyes podcast adások tartalmát, érdekes kiegészítő információkkal is szolgálok az adott témát érintően. A lenti információk a Death in Cambodia, Life in America c. podcast honlapján és instagram oldalán is megtalálhatóak angol nyelven.   

A tartalomból: 

Death in Cambodia

Az első részben Robert a gyerekkoráról mesél.

A második részben Robert először szembesül a vörös khmerek erőszakosságával, amikor Battambangban tanúja lesz egy csoportos mészárlásnak.

A harmadik részben Robert családját is utolérik az erőszakos kitelepítések.

A negyedik és ötödik rész betekintést enged a munkatáborok világába, ahol elkezdik regisztrálni és csoportokba sorolni az oda érkező embertömegeket, akikkel a továbbiakban kényszermunkát végeztettek. Ennek értelmében napi 15-20 órát dolgoztatták őket rizsföldeken. Egy különleges epizódban pedig a munkatáborban kislányként rejtegetett nagynéni is megszólal.

A hatodik részben Robertet elválasztják a családjától és egy thai határhoz közeli táborba viszik Nimittbe. Ma ez az út 1 órát jelentene autóval, míg akkoriban ezt az útvonalat 4 óra alatt tette meg Robert sétálva. Mindez az úgynevezett négy éves terv része volt, melynek értelmében bizonyos életkor felett minden gyermeket át kellett helyezni Kambodzsa különböző táboraiba rizs ültetés céljából. A tábor lakói éheztek, amin a mindennapos rizsleves, illetve a fehérje és zöldség mentes étkezés nem sokat segített.

A hetedik és nyolcadik részben megjelenik a malária a táborokban, ami az éhezés és a túlhajszoltság mellett tovább szedi áldozatait. Vajon Robetnek sikerül megmenteni a maláriával küzdő ágytársát? Az élet a táborhoz közeli dzsungelben kicsit sem egyszerű, de a túlélés kulcsa lehet. Robert megtanul kígyóra, egerekre és kis rágcsálókra vadászni, hogy pótolja a napi élelmiszer adagot, ami azonban magában rejti a malária kockázatát.

*Érdekesség: Pailin, a kambodzsai-thai határ menti erdős környezetben található város a malária egyik leghalálosabb törzsének ad otthont a világon. A modern malária elleni vakcinák máig nem működnek Kambodzsa ezen részén. A malária tünetei közé tartozik a hidegrázás, a láz, az izzadás, az izomfájdalom, a gyors szívverés, a fejfájás vagy a mentális zavartság. Még több információt talál itt!

A kilencedik és tizedik részben megtudhatjuk milyen volt (vagy inkább milyen nem volt) az egészségügyi ellátás a vörös khmer rezsim alatt. Mi történik, ha minden orvost és ápolót meggyilkolnak? Milyen „alternatív” módszerekkel kezelték a betegeskedő munkásokat? A szakértelemmel rendelkező orvosok és a nyugati gyógyszerek, az értelem és a tudomány helyett maradt az „erekbe fecskendezett kókuszvíz” vagy az asztmát gyógyítani kívánó „torok égetésének” a módszere. A kényszermunkára fogott emberek lettek az új laboratóriumi patkányok.

*Érdekesség: 2012-ben született egy cikk, melyben két olyan nőt szólítottak meg, akiket ápolónak választottak ki a vörös khmer kórházak egyikébe. Ők meséltek az ott töltött időkről: „Semmit se értettem a képzésből, mivel nem tudtam olvasni.” „A betegek többsége maláriában, dengue-lázban vagy tuberkulózisban szenvedett” – nyilatkozták.

A vörös khmerek idején a csecsemőket és a gyermekeket elvették a szüleiktől. Gyakran megölték őket attól tartva, hogy ha felnőnek, majd bosszút állnak rajtuk. A tizenegyedik rész középpontjában a családtól való elszakadás áll.

A tizenkettedik, tizenharmadik és tizennegyedik részben Robert visszatér az első munkatáborba, ahol felidézi emlékeit a pokolból kényszerházasságokról, tömegsírok kiásásáról, a nyilvános kivégzésekről …

Robert a tizenötödik részben újra találkozik édesanyjával, aki alig ismert rá saját gyermekére, annyira le volt fogyva.

A tizenhatodik részben bemutatásra kerül egy rokon, akit kényszerházasságba kényszerítettek a vörös khmer rezsim idején. Néhány tény a kényszerházasságokról:

(1) Minden 13 és 35 év közötti korosztályt érintett, férfit és nőt egyaránt, szinte minden faluban megjelent ez a jelenség.

(2) Annak elutasítása kínzást, nemi erőszakot vagy halált eredményezett.

(3) Több mint 250 000 nőt kényszerítettek házasságra.

(4) A kényszerházasságok legalább 50%-ból 1 vagy több gyermek jött világra.

(5) A vörös khmer rezsim megszűnése után sok pár elvált.

„Három és fél év után először kezdik úgy érezni, hogy valami valóban megváltozik. A bombák hangjai a távolban nem kísérteties szellemek, ezek a változás valódi hangjai. A remény valódi hangjai.” A tizenhetedik és tizennyolcadik részben elkezdődik a vietnámi invázió, Robert pedig várja a megfelelő pillanatot a menekülésre. Végül a thai határ felé keres kiutat, míg mások a vietnámi határ felé próbálnak szerencsét.

A tizenkilencedik részben a kambodzsai történelem egyik véres eseményéről, a nimitt-i mészárlásról tudhatunk meg többet. A városban, miután azt elhagyták a vietnámi katonák, menekültek ezreit gyilkolták le a vörös khmerek. Ez volt a vörös khmerek utolsó kísérlete saját népük megmaradt túlélőinek a megölésére. Hogyan tovább ezután? Milyen kockázatokkal járhat átszökni a határon? Sajnos ezekben az időkben újra virágzott az emberkereskedelem. Elsősorban a fiatal lányokat zsákmányolták ki, akik gyakran nemi erőszak és prostitúció áldozataivá váltak. Nagyon sok visszaélés volt ebben az időszakban.

Robertnek sikerül átjutni a thai határon, ahol azonban letartóztatják, mert vörös khmer katonának hiszik. Börtön léte alatt megkínozzák, hogy információkat szedjenek ki belőle. Végül megérkezik a Nong Chan-i menekülttáborba, ahol már egy új életről álmodoznak. Humanitárius szervezetek érkeznek a táborokba és elkezdik megszervezni az emberek elszállítását új hazájukba.

Preah Vihear – amellett, hogy az ott található ősi khmer templom (2008-tól az UNESCO világörökségi listán szerepel) tulajdonjoga hosszú ideje állandó vita tárgyát képezi Kambodzsa és Thaiföld között, azontúl a "második gyilkos mező" és a vörös khmer rezsim elől Thaiföldre menekült kambodzsaiak "kényszer hazatelepülésének" a története miatt vált hírhedtté. 1979. júniusában 45.000 menekültet thai katonák felkísértek egy a thai-kambodzsai határon fekvő hegy tetejére, ahonnan a halál torkába kényszerítették őket. Erre az esetre azonban semmi se emlékeztet minket helyben, se egy emléktábla, se egy múzeum. A későbbi felelősségre vonásról ne is beszéljünk. Ennek ellenére a Preah Vihear egyik túlélőjének fia, James Taing Bunseng kiadott egy dokumetumfilmet "Ghost Mountain: The Second Killing Fields" címmel és létrehozta a Preah Vihear Alapítványt, melynek küldetése a menekültekkel kapcsolatos tereptárgyak összegyűjtése és megőrzése. A film készítőjével felvett beszélgetés itt érhető el! Ha többet szeretne tudni a Preah Vihearban történt eseményekről, ajánlom az alábbi cikket.

Miért nem látták szívesen Thaiföldön a khmer menekülteket?

(1) A thai királyi kormány (RTG) kezdetben visszautasította a kambodzsai menekülteket, mivel nem érezték saját felelősségüknek a róluk való gondoskodást. Egészen addig, amíg az ENSZ és a nemzetközi nyomás meg nem győzte őket arról, hogy a menekülttáborok legitimek legyenek. Az RTG nem menekültként, hanem kitelepített emberként tekintett a khmerekre. 

(2) Sok katonai tisztviselő nem értett egyet a thai liberális menekültpolitikával és úgy érezte, hogy a menekültek befogadása veszélyeztetné az ország nemzetbiztonságát. 

(3) Sokan féltek attól, hogy az ország bele sodródna egy poszt-vietnámi háborúba, potenciális célpontja lenne a vietnámi inváziónak. 

(4) A thai határőrök között előfordultak elítéltek is, akik híresek voltak a hatalommal való visszaélésről, kábítószer-kereskedelemről és az állampolgárok elleni kegyetlen bűncselekményekről.

Ajánlott olvasmányok még ebben a témában:

Tony Jackson Research and Evaluation Unit ⁠- Just Waiting to Die: Cambodian Refugees in Thailand 

Richard Nations - Cambodian refugees find no welcome in Thailand

A 26. részben Robert és családja a thai menekülttáborban várja, hogy tovább indulhassanak Amerikába. Minden menekültnek (akinek nem volt amerikai rokona) egy szponzorra volt szüksége ahhoz, hogy beléphessen az USA-ba. Ez lehetett magánszemély, egyház vagy egy szervezet, amely felelősséget vállalt a menekültekért legalább 1 évig vagy addig, amíg önfenntartóvá tudtak válni. Feladataik között szerepelt a menekültek lakhatásának, élelmiszer ellátásának, ruházkodásának és szállításának a biztosítása. Követniük kellett a World Relief Refugee Services (WRRS) utasításait, amely letelepítési szolgáltatásokat nyújtott (kulturális orientáció, foglalkoztatás, beiskolázás). Robert is kapott végül egy pártfogót, így elkezdhette új életét.

Olvasnivaló a témában:

US Department of Heath and Human Services, Office of Refugee Resettlement (1981) Volume 980-985, (pp. 55-61)

Chan, S. Cambodians in the United States: Refugees, Immigrants, American Ethnic Minority. Oxford Research Encyclopedia of American History

SEASON 2: Death in Cambodia x John Burgess 

Március 6-tól elindult egy új sorozat John Burgessel, aki 1979 és 1980 között a Time Magazine és a Washingtoni poszt munkatársa volt. John első kézből szerzett tapasztalatot a kambodzsai menekülttáborokról és leírta, hogy mi történik ott. Szemtanúja volt mindennek. Dorothy az alábbi kérdésekre kereste segítségével a választ:

(1) Milyen volt egy újságíró élete abban az időszakban? 

(2) Érzett-e ellenállást az újságírókkal szemben, akik megpróbálták dokumentálni a történteket? 

(3) Milyen volt a dinamika a thaiok, az ENSZ és a menekültek között? 

(4) Miket tapasztalt a táborokban? 

(5) Milyen hatással volt az akkori first lady, Rosalynn Carter kambodzsai látogatása?

John Burgess könyvei elérhetőek itt!

Washington Post cikkei pedig az alábbi linkeken:

1979 - Struggle to Save Lives of Refugees Frequently Fails

1979 - A Futile Dash With a Dying Boy 

1980 - Feuding Armed Factions Hurt Cambodian Relief Efforts

SEASON 2: Death in Cambodia x Ken Swann

Ken Swann az IRC (International Rescue Committee) helyszíni képviselője volt és közvetlenül a menekültekkel dolgozott együtt a fő menekülttáborokban. Feladata az orvosok és ápolónők megfelelő táborokba való szállításában, az egészségügyi személyzet megbízásainak lebonyolításában állt, ezenkívül  segített összeállítani a "Kísérő nélküli kiskorúak kézikönyvét", amely segített a gyerekeknek a táborban lévő szüleikkel való kapcsolatteremtésben. Munkája hihetetlenül értékes volt a menekültek életének megmentésében. Ebben az epizódban megosztja, minek volt tanúja ezalatt a 2 év alatt.

Ön is ismer egy érdekes Kambodzsával vagy Délkelet-Ázsiával foglalkozó podcastet? Küldje el saját podcast ajánlóját a kambodkaszt@gmail.com -ra!

Jó podcast hallgatást mindenkinek!